Kormos Lilla - coach

Találd meg a hivatásod!

Találd meg a hivatásod!

Hogyan mondjunk nemet?

7 tipp, ha nehezedre esik nemet mondani.

2018. október 10. - K_Lilla

Nemet mondani nem könnyű. Néha olyannyira nem, hogy végül inkább igent mondunk, ha segítséget kérnek tőlünk. Természetes, hogy szeretnénk, ha elfogadnának, kedvelnének minket, szeretnénk kedvesek és együttműködőek lenni, vagy megfelelni az elvárásoknak. Gyerekkorunkban megtanultuk, hogy szót fogadjunk, és ne ellenkezzünk, mert akkor büntetést kapunk, sőt, elveszíthetjük szüleink szeretetét. Ez az alkalmazkodó, a másik fél elvárásainak megfelelő viselkedés azonban automatizmusként működve, felnőtt korunkban már nem segít, hanem hátráltat minket.

william-iven-8515-unsplash.jpg

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy kollégája, főnöke olyan segítséget kért tőle, ami indokolatlanul nagy terhet rótt rá. Természetes, hogy ilyenkor megjelenik bennünk a félelem, hogy mi lesz, ha visszautasítjuk a feladatot, és emiatt majd elveszítjük az állásunkat, vagy a kollégánkkal fennálló jó viszonyt. Mégsem vezet jóra, ha elvállalunk mindent, és folyamatosan hátrébb soroljuk saját magunkat, hogy másoknak segíthessünk, vagy feletteseink elvárásainak megfeleljünk. Aki mindig mindenre igent mond, könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy minden nap túlórázik, mert a saját munkájával elmarad, és többet vállal be, mint amennyi az idejébe beleférne. Ez pedig egyenes út a kiégés felé. Ha rendszeresen előfordul, hogy nem állunk ki magunkért, saját érdekeink folyamatosan sérülnek, annak egy idő után csökkenő önértékelés, lehangoltság, vagy akár depresszió kialakulása lehet a vége.

Hogyan mondjunk nemet?

A válasz nem is olyan nehéz, csak azt kell észben tartanunk, hogy minden helyzetben jogunk van nemet mondani. Önmagában attól, hogy nemet mondtunk egy kérésre, még nem kell, hogy bűntudatunk legyen. Csak a közlésünk stílusa lehet bántó, ha nem figyelünk rá oda, maga a kérés megtagadása nem! Ha udvariasak, tárgyilagosak, nyugodtak vagyunk, és nem minősítjük a másikat, akkor a nemleges válaszon sem fog senki megbántódni. Gondoljunk bele a másik fél helyzetébe is: nem velünk akar kiszúrni, csak szeretné valahogy megoldani a problémáját, és mi tűnünk neki a legjobb választásnak. Vehetjük elismerésnek is, hogy mások úgy gondolják, mi meg tudjuk oldani, amit ők nem.

beatriz-perez-moya-111685-unsplash.jpg
Néhány tipp, ami megkönnyíti a nemet mondást:

  1. Priorizálj. Mi a fontosabb, amit te szeretnél csinálni, amit elterveztél, vagy amit a kollégád kér? Ha az előbbi, állj ki amellett, hogy követed az általad felállított prioritási sorrendet. Ha a főnököd kér meg valamire, amire a sok egyéb munka mellett már nincs időd, kérd meg őt, hogy segítsen a fontossági sorrend felállításában. Így nem mondtál nemet, de nem is vállaltad túl magad, mert az általa nem fontosnak tartott feladatok elvégzése lekerült a válladról.
  2. Gondold végig, miről mondanál le, ha igent mondanál: a másra fordítható idődről, energiádról, a lelki nyugalmadról. Megéri?
  3. Ne félj kétszer is nemet mondani! Vannak, akik elsőre nem fogadják el a nemleges választ, de ettől még ne érezd úgy, hogy fel kell adnod, és meg kell változtatnod, amit egyszer már eldöntöttél és kimondtál. Tarts ki nyugodtan, akkor is, ha mások ezt nehezen fogadják el!
  4. Adj indoklást! Nem szükséges hosszan magyarázkodni, de ha adsz egy rövid indoklást, könnyebben el fogják fogadni, hogy jó okkal mondasz nemet.
  5. Ne halogasd a válaszadást! Abban hiába reménykedsz, hogy a másik elfelejtkezik majd a kéréséről, úgyse fog. Végül meg kell majd adnod a választ, és jobb, ha az illető minél hamarabb tudja, hogy mire számíthat, mert akkor lesz esélye máshogy megoldani a problémáját.
  6. Gondolj bele: biztos, hogy te vagy az egyetlen, aki segíthet az adott helyzetben? Nem lehet, hogy egyszerűen ez a másik számára a legegyszerűbb megoldás, de különben egy kis extra erőfeszítéssel ő maga is elvégezhetné az adott feladatot? Nem kell mindig átvállalni mások terheit, és a saját életünket jóval nehezebbé tenni. Segítsünk másoknak olyan mértékben, ami még belefér nekünk, és nem okoz különösebb gondot.
  7. Ha hajlamosak vagyunk egyből igent mondani, majd megbánni döntésünket, vezessük be, hogy időt kérünk, mielőtt válaszolnánk. Így higgadtan végig tudjuk gondolni, mit is szeretnénk, és ki tudjuk találni, hogyan tudjuk előadni a döntésünket.

Segítségre lenne szükséged az önbizalmad növelésében? Tudj meg többet a coaching módszeréről itt, illetve rólam itt.

Kormos Lilla, karrier coach

források:

https://www.careerfaqs.com.au/news/news-and-views/how-to-say-no-to-anyone

https://www.themuse.com/advice/how-to-say-no-to-anyone-even-a-good-friend

https://www.psychologytoday.com/intl/blog/the-couch/201601/why-is-it-hard-say-no-and-how-can-you-get-better-it

A bejegyzés trackback címe:

https://hivatascoach.blog.hu/api/trackback/id/tr3314294265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2018.10.11. 12:27:58

Én elkülöníteném a magánéleti nem-mondást a munkahelyi nem-mondástól. Olyan embernek se könnyű gyakran nemet mondani a munkahelyén, aki a magánéletében szokott nemet mondani. Ugyanis egy munkahelyi hierarchizált rendszerben a sok nemet mondás könnyen oda vezethet, különösen a magyar főnökök esetében, hogy lapátra teszik az embert. Ha meg nem mond nemet az ember soha, abból valóban kihasználás lesz. De sajnos sok munkáltató úgy gondolkodik, hogy ha az egyik nem akar zokszó nélkül túlórázni (akár ingyen), akkor keres másikat, aki hajlandó vállalni a balek szerepét. Sőt, ha nemet mond a beosztott, akkor gyakran a "felesel", "visszabeszél" kifejezéseket használja. Gépként engedelmeskedést vár. Attól is függhet a dolog, hogy a munkavállalónak mennyire fontos az adott munkahely megtartása. Ha nem az álmai állása, könnyebben mond nemet az ember, mert nem éri nagy kár, ha kirúgják.
Amit a gyerekkori engedelmességről ír a cikk szerzője, az csak részben igaz. Gyerekkorban valóban szükség van valamennyi engedelmességre szoktatásra, mert egy gyerek még nem ismeri fel a saját érdekét, hogy pl. tanulnia kell, meg hasonlók. De ha a gyerek azt érzi, hogy nem engedelmeskedés esetén elveszti a szülői szeretetet, ott komoly baj van a szülőkkel. Érzelmileg zsarolják a gyereket, így valóban egy szolgalélek lesz felnőtt korára, sőt, sunyi is, mert félelmében soha nem fogja az ellenszenvét, haragját nyíltan kimutatni. Sőt, az érzelmi zsarolók többsége nem is szereti a zsaroltját, mert különben nem kötné feltételhez a szeretetét.

K_Lilla 2018.10.11. 16:26:23

@Almandin: Egy olyan munkahelyen, ahol a főnök gyerekszámba veszi az alkalmazottat, és ahol nem lehet "visszabeszélni" - vagyis normális hangnemben elmondani adott esetben a problémákat, a túlterheltséget, ott nem muszáj ott maradni. Persze vannak olyan esetek, amikor nincs más lehetőség, de szerencsére a mai munkaerőpiaci helyzetben jók az elhelyezkedési esélyek, lehet találni jobb munkahelyet is. Az a baj az állandó túlórázással, túlterheltséggel, és ha minden feladatot kénytelen valaki elvállalni, hogy előbb-utóbb megbetegíti az embert, és jön a kiégés. A gyerekkori neveléssel kapcsolatban: nem mindenki neveli így a gyerekét, de gyakori jelenség, hogy a gyerek ne mondjon ellent, "ne feleseljen". Ezeknek a gyerekeknek lesz felnőttként nagy gondjuk a nemet mondással. Azt pedig a szülőnek nem is kell mondania, hogy nem fogja szeretni a gyerekét, ha nem engedelmeskedik (biztos, hogy a többség ilyesmire nem is gondol), de a gyerekben ez az irreális félelem lehet jelen, mert neki a legfontosabb, hogy fenntartsa a jó kapcsolatot a szüleivel.

Almandin 2018.10.11. 19:17:26

@K_Lilla: A magyar munkahelyi kultúra nagyon sok esetben arról szól, hogy a kiskirály főnök "kussoltatja" az alkalmazottját, sőt, érezteti lenézését. Aki kiáll magáért, lapátra kerül. Szerencsére nem mindenki ilyen, de a magyar hagyományok ennek kedveznek. Amerikában biztos más a helyzet, sajnos nem lehet mindent egy az egyben átültetni Magyarországra.
Másrészt az a szomorú igazság-a társadalmi mítosszal ellentétben-hogy nagyon sok szülő nem szereti a gyerekét. Sokan hatalomvágyból vagy társadalmi elvárásból vállalnak gyereket. Az ilyenek valóban betörik és túlzott engedelmességre nevelik a gyereküket, érzelmileg zsarolják, mert a cél az, hogy a gyerek egész életében tőlük függjön. Lehetőleg anyagilag is, de ha az nem jön össze, akkor legalább érzelmileg. Én azt tapasztaltam ismeretségi körben, hogy a túl engedelmes, túl szelíd felnőttek mögött állt/áll egy, vagy kettő covert nárcisztikus, lelki terrorista szülő. Természetesen ez meghozza a következményeit a munka világában is: engedelmes, birka, kihasználható munkavállalók lesznek.
süti beállítások módosítása