Kormos Lilla - coach

Találd meg a hivatásod!

Te mennyire vagy perfekcionista?

Mitől függ, hogy mennyire vagyunk kritikusak másokkal és önmagunkkal? És mit tehetünk, ha a magas elvárásaink már veszélyeztetik önbecsülésünket, kapcsolatainkat?

2018. november 14. - K_Lilla

 

  • Nagyon fontos számodra, hogy főnökeid elégedettek legyenek a munkáddal?
  • Rosszul viseled, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna?
  • Általában magadban keresed az okát, ha valamilyen kudarc ér?
  • Ha elkészültél egy munkával, újraolvasva mindig találsz még benne valami javítani valót?
  • Kaptál már olyan visszajelzést, hogy túlságosan kritikus vagy másokkal?
  • Kollégáid vagy beosztottaid teljesítménye többnyire nem felel meg az elvárásaidnak?
  • Gyakran veszed észre mások hibáit hamarabb, mint bárki más?
  • Gyakran ítélkezel mások felett?

Ha a fenti kérdések többségére igennel válaszoltál, akkor te is perfekcionista vagy.

kevin-grieve-735590-unsplash.jpg

A bennünk élő szülő

Eric Berne nevéhez fűződik az az elmélet, mely szerint személyiségünk három részből áll, Gyermeki, Felnőtt és Szülői “énállapotokból”. Amikor egy helyzetben a belénk nevelt normák, értékek, szüleinktől átvett attitűdök jelennek meg a kommunikációnkban, a Szülői részünk van jelen. Ha a kritizáló hozzáállás jellemző ránk, érdemes végiggondolni, nem valamelyik szülőnktől kaptunk-e gyerekként (vagy kár felnőttként is) rengeteg kritikát, hogy mit nem csináltunk elég jól, hogy milyennek kéne lennünk.

  Az alábbi történet nagyon jól érzékelteti, mit is jelent ez a “szülői hang”, mennyire belénk tud ivódni, személyiségünk részévé válni és aztán megjelenni mindennapi helyzetekben:

“Családterapeuta ismerősöm gépkocsival tartott hazafelé, amikor megállította a rendőr, és felszólította, hogy nyissa föl a csomagtartót. Abban egy nagy szatyor lapult, tele különböző méretű kövekkel.

-Ez meg mi?! -kérdezte tágra nyílt szemmel a rendőr.

-Családterapeuta vagyok, és a kövekkel szoktam megjeleníteni a családtagokat.

-Tudja, ezt ki hiszi el! Na, ne csináljon belőlem bohócot!

-Rendőr úr, megengedi nekem, hogy egyetlen perc alatt megmutassam, hogyan működik ez? Képzeljük el, hogy ez a maga apja! - azzal kicsapta a legnagyobb követ az autó tetejére. Ez pedig maga - helyezett mellé egy kicsi követ. -Most képzeljük el, hogy elmeséli az apjának, mi történt magával szolgálat közben, mire ő azt válaszolja: “Tudod, ezt ki hiszi el! Na, ne csinálj belőlem bohócot!”

-Most már értem.Továbbmehet.”

 

Ahogy ebből a történetből is látszik, hogy amikor autoriter szerepbe kerülünk, mennyire hajlamosak vagyunk átvenni szüleink egykori viselkedését, kommunikációját, úgy, hogy ez nem is tudatosul bennünk.

Mit tehetünk?

  • Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy tényleg csak akkor elfogadható-e valaki, ha tökéletes munkát végez, vagy mindig a magasabb erkölcsi normák szerint cselekszik? Vajon az emberek hány százaléka tartozik ebbe a kategóriába? Ha tényleg csak a tökéletes az elfogadható, akkor hogy lehet annyi tökéletlenség a világon? Barátainknak, családtagjainknak, párunknak nincsenek hibái? Mégis szeretjük őket, nem?
  • Nézzük meg, milyen haszna van számunkra az adott gondolatnak. Mit nyerünk azzal, ha ragaszkodunk a magas elvárásainkhoz? És mit nyernénk azzal, ha engednénk belőlük, és reálisabb, teljesíthetőbb elvárásokkal cserélnénk fel ezeket? Nem lehet, hogy akkor életünkben először elégedettek és kibékültek lehetnénk magunkkal és másokkal is?
  • Vizsgáljuk meg, felnőtt fejjel tényleg ugyanazt gondoljuk-e, amit gyerekként szüleinktől tanultuk? Gondoljuk végig, hogy jelenleg számunkra mik a fontos értékek, követendő elvek, és hogyan tudnánk ezeket jobban követni!
  • Gondolkodjunk el azon is, hogy egy adott helyzetben mit érzünk, mit szeretnénk, és ne csak azon, hogy mit kellene, mi lenne helyes. Életünkben ugyanolyan fontos szerepe van vágyainknak, érzéseinknek, ez tesz minket emberré.
  • Írjuk össze, milyen értékekkel rendelkezünk. Az életünk minden területéről gyűjtsük össze, miben vagyunk jók, a remek szendvics készítésétől a frappánsan megfogalmazott e-maileken át mindent felvéve a listánkra. Ezután gondoljuk végig, tényleg olyan fontos, hogy mindig a maximumot nyújtsuk? Hiszen ha esetleg hibázunk, vagy nem sikerül tökéletesen valami, attól még nagyon értékesek vagyunk!

Ha a fenti kérdéseken valóban elgondolkodunk, változtathatunk saját eddigi kritikus működésünkön, és javíthatunk kapcsolataink minőségén, sőt, önbecsülésünk is nőni fog.

brooke-cagle-65601-unsplash.jpg

Ha úgy gondolod, hogy az önismereti munkához, és az önbecsülésed megerősítéshez támogatásra van szükséged, várom jelentkezésedet! 

Kormos Lilla

coach

 

idézet forrása:

Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig, 2014, Kulcslyuk Kiadó, 293-294.old. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hivatascoach.blog.hu/api/trackback/id/tr9414372499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.